2009. december 23., szerda

Elég sokáig tartott beszerezni a könyvet, mivel jelenleg nincs forgalomban lévő kiadása, az antikváriumokban pedig megnőtt a kereslet iránta. A lényeg, hogy mégiscsak sikerült és nagy kíváncsisággal temetkeztem bele legújabb szerzeményembe. Megvettem a könyvet, az egyetemi vonatúton el is kezdtem olvasni. Az eleje kicsit elvont volt nekem, aztán a lánykérős részhez érkezve elkezdtem mosolyogni rajta és onnantól rendben volt.

Talán még nem is volt olyan könyvvel dolgom, ahol nem tudni a főszereplő nevét. Annyi ismeretes, hogy különleges és szép neve van, egyénként titok az olvasó lett. Arról szól a könyv, hogy egy fiatal társalkodónő Monte Carlo-ba kíséri asszonyát, ahol megismerkedik egy gazdag özvegy emberrel. Aztán megtörténik a váratlan leánykérés és a szegény sorból származó lány egy számára teljesen idegen világban találja magát, mikor nászútjuk után hazatérnek. A helyzetet tovább bonyolítja a férfi első felesége, akinek emlékét a ház minden szeglete őrzi. Nagyjából ennyi, részletekbe nem mennék bele, akit érdekel úgyis elolvassa vagy megnézi filmen vagy színházban.

Tulajdonképpen így került az én látókörömbe is e történet: megvettem a jegyem az Operettszínház márciusi két premier előadására, a Rebeccára. A musical e könyvet dolgozza fel, ezért gondolta elolvasom a könyvet. Több mint 500 oldalas műről van szó és eltartott pár hétig, talán egy hónapig is, mire végeztem vele. Az szokott a vélemény lenni róla, hogy vagy letehetetlen vagy unalmas. Nos, én valahol a kettő között helyezkedem el: le tudtam tenni, de azért érdekelt is. Valahogy az egész műről is ez a benyomásom, hogy jó volt és tetszett, meg élveztem, de azért olvastam már ennél jobbat...

Talán az volt a baj vele, hogy nagyon az események leírására szorítkozott és igaz, hogy a könyvben a szereplők észleltek egymáson jellemváltozást, de számomra ez nem következett be. Állítólag a könyv végére a főhősnő felnőtt, már nem gyerekként viselkedett, mégis minden gondolatát olvasva ugyanolyan naív maradt mint az első oldalakon. Aki gonosz volt, az gonosz is maradt, a jók pedig jók. Sablonos és gyakran kiszámítható volt a történet, bár mentségére szóljon, hogy volt benne 1-2 meglepő fordulat.

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam mert érdekes olvasmány volt és a titokzatos Manderley-ház leírása nagyon tetszett. A főhőssel én nem tudtam azonosulni, mert ő annyira naív, félénk és mérhetetlenül alárendeli magát férje akaratának, ami engem már zavart. Szóval a fő romantikus szál nem jött be annyira, bár a leánykérés nagyon tetszett. Viszont a sok titok, a cselekmény szálainak összefüggése és annak kibontakozása nagyon izgalmas folyamat. A krimi jellege inkább figyelemre méltó, mintsem a romantikus oldala.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates